A pályaíjászat versenyszabályai pár mondatban

Egy versenyen a viszonylag nagy lövésszám (teljes távú versenyen 144 lövést kell tenni, ahol a férfiak 90, 70, 50 és 30, míg a nők 70, 60 50 és 30 m-re lőnek) komoly fizikai és mentális felkészültségre van szükség, hogy lövéseink ugyan olyan pontosak legyenek úgy a verseny legelején, mint a legvégén. Távoktól függően, egy-egy sorozatban, hat vagy három vessző kilövése és természetesen a folyamatosan jó eredmény elérése nagyon stabil technikát, magas fokú összpontosítást és testi-lelki összhangot igényel. Ezt pedig csak kitartó gyakorlással, és nagy időráfordítással lehet elérni. A legmagasabb szinten lövőknél ez azt is jelenti, hogy az íjászat a sportoló hivatásává válik.

Talán a legismertebb pályaíjászati forma a mindenki által jól ismert, több színű (belülről kifelé: sárga, piros, kék, fehér és fekete) lőlapra történő lövésekből álló versenyforma.

Ebben a szakágban minden korosztályban rendeznek versenyeket. Hivatalosan két- féle íjtípussal, olimpiai reflex íjjal (recurve bow) és csigás íjjal (compound bow). Mindkét íjtípus irányzékkal és különféle stabilizáló illetve rezgéscsillapító eszközökkel van ellátva a minél pontos találatok elérésének érdekében.

A világ legnagyobb versenyének is nevezett Olimpiai Játékokon az íjászat 1900-ban jelent meg. Ekkor, és még 1920-ig lehetséges volt, hogy egy íjász többféle módon is megmérettesse magát, hogy így több érmet is szerezhessen. Hosszú szünet után 1972-ben (München) tért vissza megújult formájában az íjászat az Olimpiára, melynek rendszere azóta is több változáson esett át. Így pl. 1988-ban (Szöul) bevezették a csapatversenyeket, 1992-ben (Barcelona) pedig a kieséses rendszerű versenyzéssel tették közönségbarátabbá, izgalmasabbá a versenyt. Az Olimpiai Játékokon mindeddig kizárólag olimpiai reflex íjjal lehetett versenyezni, de az utóbbi években mindig szó van a csigás íjak játékba viteléről is.

Magyarországon az 1930-as évek elejére tehető az íjászsport elterjedése, ekkor főleg a pályaíjászat volt a jellemző. Az első pályaíjász versenyt 1932-ben rendezték meg.

Ma, a fejlett technikának köszönhetően csodálatosan precíz íjak állnak rendelkezésünkre. Azonban ne gondoljuk azt, hogy csupán az eszköz elegendő a jó és még jobb eredmények eléréséhez. Talán a pályaíjászat az a szakág, amelyben a legnagyobb hangsúly a precizitáson van. De nem is annyira a találat precizitásán, - mivel az csak a végeredmény, inkább a lövéshez szükséges mozgássor pontosságán. A pályaíjászatban valószínűleg ez az igazi kihívás, a pontos precíz mozgássor folyamatos ismétlése a lehető legegyformábban, az emberi agy, a test és az íj tökéletes összhangba hozása lövésről-lövésre a minél pontosabb találat elérése érdekében.