Első fa íjad

Tim Baker
AZ ELSŐ FA ÍJAD c. írása alapján

Fordította: Gál Attila

Magyarázta, képekkel ellátta: Kosztich András
Magyarázta és jóváhagyta: Paku Sándor

Tim Baker az USA-ban élő primitív íjkészítő, aki több levelezési listán jelen van, tanácsaival sokat segíti a kezdő íjkészítőket., Jim Hamm szintén az USA-ban élő, az indián íjkészítés területén, elévülhetetlen érdemeket szerzett íjkészítő. Az alábbi sorok mindegyik mondatát többször olvasd át, mert eszencia, minden lényeges.
A tillerezés, az íj hangolását jelenti, a karok alakítását, míg elnyerik végső alakjukat.
A következő, egy 40-50 fontos íj leírása, amelyet könnyen és gyorsan lehet tillerezni, amely tartós, pontos és gyors, ráadásul nagyjából hat dollárba kerül..

Az íj hosszát a széttárt karjaid közötti, ujjhegytől-ujjhegyig mért „fesztávod” adja. A képen oldalnézetben angol longbow típusú íj látható. Az íj markolata részét képezi magának a dolgozó résznek, ami az íj körvonalainak kijelölését és az elkészítést is könnyűvé teszi. Több energiát tárol, mint a rövidebb íjak, húzáskor kevéssé keményedik fel és az íjak többségénél stabilabb és pontosabb. Talán több kedvező tulajdonsága van, mint bármely más íj-típusnak. Ezen útmutató mellé szükséged van egy keményfa pallóra a fatelepről. Egy ilyen fadarab birtokában lehetséges, hogy reggel elolvasod ezt az írást és még aznap délután már az íjaddal lősz. Nem valószínű, de lehetséges.

Ha nem tudsz hozzájutni egy ilyen faanyaghoz, akkor a következő a teendő: vágj ki egy egyenes keményfa törzset, hasítsd szét három-négy hüvelyk széles darabokra (hasíték) és távolítsd el a kérget, anélkül, hogy a fa felszínét megsértenéd. Fűrészeld az anyagot a fesztávod plusz még néhány hüvelykes méretre. 1”(hüvelyk)=25,4 mm. Csökkentsd két hüvelyk szélesre az elejétől a végéig és 1” vastagra a markolatnál, 1” vastagra a karok közepénél és 5/8”-re az idegbeakasztásnál. Helyezd el vízszintesen a házad legmelegebb, legszárazabb részében, és várj egy hónapot. A levegő szabadon áramolhasson valamennyi felülete körül.

Ha teheted, első íjadnak válassz kőrist! A faanyag kiválasztásakor bármely közepes vagy nagyobb sűrűségű keményfát választhatjuk. Fehér kőris, hegyi juhar, hickory, pekánfa, eperfa, vörös vagy fehér tölgy, sárga vagy fehér nyír, fekete dió, stb. Magyarországon kőris juhar, osage, eperfa, tiszafa, nyírfa, akác. Olyan pallót válassz, amelynek a felszínén csaknem tökéletesen egyenes vonalak futnak, kanyargás, szigetek vagy csomók nélkül. Ne törődj az évgyűrűk vonalaival a palló oldalán, mert félrevezethetnek; ezeknek nem kell egyenesen futniuk. Mindazonáltal az igen ritka tökéletes pallóban az évgyűrűk vonalai egyenesek mindkét oldalon és a háton is. Valószínűleg 50, vagy még több pallót is meg kell nézned, amíg találsz egy megfelelően egyenes évgyűrű vonalas pallót.

Eszközök: mindössze egy baltára és ráspolyra van feltétlenül szükség. Azonban egy vonókés, továbbá durva és közepes reszelők könnyebbé és gyorsabbá teszik a munkát. Feltétlenül legyen egy erős pengéjű késed! Hasznos lehet egy gyalu is, ha óvatosan használják. A körfűrész a kinagyoláshoz szükséges körülbelül kétórányi időt takarít meg.

Az elülső nézet feljelölése: egy hegyes ceruzával és egy vonalzóval rajzold fel az íjat 1 3/8”szélességben a karok közepe között. Innen kezdve rajzold meg az egyenesen elkeskenyedő kúpot az idegbeakasztásig. Az anyagot munkáld le ezekre a méretekre. Ne lépd át a vonalakat. Hozz létre sima, szögletes oldalfelületeket. Finomítsd le azt az enyhe szöget, amit a karok közepénél kezdődő elkeskenyedés eredményezett.
Az oldalnézet feljelölése: az anyag mindkét oldalára jelöld fel a következő vonalakat: a középső hat hüvelyk legyen 7/8” vastag. Az idegbeakasztás felé haladva a következő két hüvelyken vékonyodjon 3/4”-re, majd 9/16”-re a karok közepénél, végül 1/2”-re az idegbeakasztásoknál. Az íj hossza mindenkinél más, ezért nem jelöltük. Pl.: egy 180 cm magas ember kitárt karjai közti fesztáv kb. 180 cm.

Munkáld le az anyagot a fenti méretekre. A vastagság változásai legyenek finomak és fokozatosak. Anyagot csak az íj belső, hasi oldaláról szedünk le. A vonókést enyhe szögben megdöntve, mindkét oldal élét eltávolítjuk, ekkor egy enyhe kiemelkedés lesz végig a belső oldal középvonalán. Ezt követően távolítsd el a kiemelkedést. Fontos, hogy így csökkentsd a vastagságot. Máskülönben valamikor a vonal alá mennél az egyik oldalon, és ezzel tönkretennéd az íjat. Ez a módszer a forgácsolás hibáit kiegyenlíti. Könnyebb is, mint megpróbálni eltávolítani a teljes szélességű anyagot.

Miközben lemunkálod a faanyagot a vonalakig, gyakran nézz végig a karokon, nagyon alacsony szögből, hogy megbizonyosodj róla, hogy a felület sima és egyenletes, beesések, hullámok, vagy ugrások nélkül. EZ AZ ÍJKÉSZÍTÉS EGYIK LEGFONTOSABB RÉSZE – ha a vékonyítás finom és fokozatos, akkor nehéz eltörni az íjat.

Csak annyira keskenyítsd el a markolat belső oldalát, hogy egy idegre tett vessző merőleges legyen rá. Tégy ugyanígy mindkét oldalon. Kerekítsd le a markolat éleit.

Tillerezés: gömbölyű reszelővel vagy hasonlóval készíts idegbeakasztásokat, majd tégy az íjra egy kicsit laza ideget. Helyezd a markolat közepét a tillerező rúd egyik végére (egy 30”×1”×3” –es léc, vagy valami hasonló) és helyezd az ideget a rúdba vágott rovátkák egyikébe, hogy az íj körülbelül 5”-et hajoljon.

Támaszd falhoz és lépj hátra, hogy megvizsgáld az új íjad hajlását.

A forma, amire törekszel, nem annyira egy körvonal része, hanem inkább egy parabola antenna formája- csak enyhén hajló markolat, és minden rész csak kicsit hajlik jobban, mint a megelőző, ahogy a markolattól a karok közepe és vége felé haladunk. Elliptikus tiller. Az utolsó tízhüvelykes, vagy hosszabb, szakasz legyen kicsit merev, kevésbé hajló, mint a karok közepe.

Jó ezt a formát papírra rajzolni, és kéznél tartani és a tillerezés során ehhez hasonlítani az íjat.

Ha az íjadnak nem ilyen az alakja, vagy a karok nem egyenletesen hajlanak, jelöld meg a belső oldalon azokat a részeket, ahol a karok túl merevek. Vegyél le fát ezekről a merev részekről, hosszú söprő mozdulatokkal, hogy ne csinálj beeséseket, hullámokat vagy ugrásokat, gyakran végignézve a munkádon, ahogy fentebb.

EZ AZ ÍJKÉSZÍTÉS MÁSIK LEGFONTOSABB RÉSZE.

Ha nincs pénzed rugós erőmérőre, akkor egy szoba-mérleg is megteszi. 50 font kb. 25 kg-nak felel meg.

Amikor az íj hajlása végül megfelelő, akkor körülbelül 5”-re ajzd fel egy megfelelő hosszúságú ideggel és vizsgáld meg újra. Jelöld meg a merev részeket és munkáld le ezeket, ahogy fentebb. Amikor elégedett vagy a hajlásával, feszítsd meg a tervezett húz erő feléig kihúzva, a becsléssel vagy rugós erőmérővel mérve. Helyezd a tillerező rúdra az íjat, ennél a húzáshossznál beakasztva, majd jelöld meg az esetleges merev részeket és munkáld le ezeket, mint fentebb. Ellenőrizd újra a tillert, jelöld meg újra, munkáld le a merev részeket, stb., amíg nem tökéletes a hajlása.

Most feszítsd meg a teljes húzóerőre. Ha a teljes húzóerőt, mondjuk 12” húzáshossznál érted el, akkor közepes mennyiségű fát kell leszedned az íj teljes hosszában. Ezt a fenti módszerekkel tedd, ellenőrizd a megfelelő hajlást a tillerező rúdon. Ha szükséges, korrigálj. Ez azért lényeges, mert ha rögtön kihúzzuk a teljes húzáshosszra, szinte biztos, hogy az íjunk a „húrkövetés” csapdájába esik, maradandó alakváltozást szenved. (Megrogyik a fa.)

Újra feszítsd meg a teljes húzóerőig, most talán 15” húzáshosszal. Ettől kezdve csak papír vastagságú famennyiséget vegyél le egyszerre (Késsel kapard!). Minden hajlás-ellenőrzés után húzd ki a teljes húzórerőre, a tillerező rúd távolabbi rovátkáiba akasztva az ideget, ahogy a húzáshossz nő. De csak néhány másodpercre alkalmanként. A teljes húzáshossz 5”-es környezetében a vizsgálati időnek egy-két másodpercnek kell lennie.

Ha van helyed, könnyen összerakhatsz egy szerkezetet, amelynek segítségével távolabbról, mozgás közben vizsgál-hatod az íjadat.
A fentebb leírt eljárás, amellyel minden tiller ellenőrzés során a teljes húzóerőre feszítjük az íjat – Jim Hamm tillerezés – biztosítja, hogy soha nem kötsz ki a tervezett húzóerő alatt, ami a kezdő íjkészítők legáltalánosabb hibája. Folytasd ezt az eljárást, amíg már csak egy hüvelyknyire vagy a tervezett húzáshossztól. Ízlésednek megfelelően simítsd le a felületeket, enyhén gömbölyítsd le a sarkokat, és már kész is vagy. Az íj éppen a tervezett húzóerejű lesz.

Hickory, pekánfa vagy hegyi juhar esetén az 50 font egy biztonságos húzóerőnek tekinthető. Vörös tölgy, kőris, vagy szilfa 45 fontnál lesz biztonságos. Nyír vagy fekete cseresznye 40 fontnál. A tillerező készségeid fejlődésével ezek a húzóerők több fonttal emelkedhetnek.

Amikor a tillerezés már majdnem kész, és az íj-végek egyenesek – a felajzott ideg a markolat középvonala fölött van – keskenyítsd le a karok külső 10 hüvelykes szakaszát a 1/2”-es idegbeakasztásokig. Ez lágyítja a rezgéseket és növeli a sebességet. Ha az ideg enyhén eltér a középvonaltól, akkor csak a kitérés oldalán keskenyítsd az íjvégeket. Ez visszahozza az ideget középre.