Íj szállítása, tárolása

A vadászíj tárolása, szállítása és használata

Az íj, mint szúró-, vágóeszközt vagy testi sérülés okozására alkalmas egyéb tárgyat kilövő készülék, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. (X.28.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) melléklete szerint közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül és ezért annak tárolása, szállítása és használata speciális szabályok által meghatározott.

A kormányrendelet 3. § (1) bekezdése szerint az íjat közterületen, nyilvános helyen - ideértve az ott lévő járművek belső tereit is - valamint közforgalmú közlekedési eszközön tilos birtokolni.

Közterületnek minősül a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek a közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is, nyilvános hely pedig a közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely. Végül a közforgalmú közlekedési eszköz is meghatározásra kerül a kormányrendeletben, eszerint az: a bárki által azonos feltétellel igénybe vehető közlekedési eszköz.

Ezek szerint egy íjjal a lakásból kisétálni, buszra szállni, majd a város szélén, a senki földjén lövöldözni tilos.

Mit tehetünk tehát, ha nem rendelkezünk olyan saját birtokkal, ahol nyugodtan gyakorolhatunk és edző pályára vagy ismerősünk kertjébe, esetleg vadászni igyekszünk?

Nos, íjunkat tokban, dobozban vagy zárt tároló eszközben szállíthatjuk továbbra is, ezáltal nem sértjük meg a kormányrendeletben foglaltakat.

A gyakorlással azonban körültekintően kell eljárni, mert szigorúan értelmezve a kormányrendeletet, csak olyan helyen vehető elő a tokból az íj, ami nem minősül a korábban meghatározott közterületnek, nyilvános helynek, vagy közforgalmú közlekedési eszköznek.

A vadászat során, - bár az a fenti helyeknek minősülő területeken zajlik, de mivel a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 56. § (1) és a 67. § (2) bekezdése szerint vadászíjjal és arra alkalmas vesszővel vadat ejthet el a vadász, így az íj bizonyos értelemben a vadászpuskával esik egy elbírálás alá. Tehát a vadászterületen, ha a megfelelő engedélyek birtokában használja az íját valaki, - tehát vadászik, vagy gyakorló lövéseket ad le - az nem sért szabályt.

Más a helyzet, ha vadászterületen (ezen belül is közterületen, nyilvános helyen) a vadászatra jogosult engedélye nélkül íjászunk.

Amennyiben akár a vadászatra jogosult megbízottja, akár más ellenőrzésre jogosult (a teljesség igénye nélkül pl.: mezőőr, természetvédelmi őr vagy rendőr) tetten ér úgy eljárást kezdeményezhetnek az íjásszal szemben, hiszen az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 10. §-a szerint aki a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök birtoklására, szállítására vonatkozó szabályokat megszegi, az szabálysértést követ el és a jelenleg hatályos szabályok szerint ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, valamint az eszközt, amelyre a szabálysértést elkövették, el kell kobozni. A fenti szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.

Az elkobzás az, ami érzékenyen érintheti a vadászíjászt, hiszen a felszerelésének az értéke sok esetben a többszöröse a kiszabható pénzbírságnak.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban:Sztv.) 20. §-a szerint - ami a vadászíjászt az íjának birtoklásával, szállításával kapcsolatban érintheti - két esetben kell elkobozni a lefoglalt dolgot, az (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használták vagy a (2) bekezdés szerint, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi. Márpedig a korábban hivatkozott jogszabályhely kötelező erővel mondja ki az elkobzást.

A gyakorlatban ez a következőképpen zajlik a 10/2000. (III.24.) PM rendelet vonatkozó szabályai szerint:

A hatóság első lépésben elismervény ellenében lefoglalja az íjat, erről az intézkedést foganatosító szerv határozatot és jegyzőkönyvet is készít. A jegyzőkönyv sok egyéb mellett tartalmazza a lefoglalt dolog megnevezését, ismertetőjeleit, mennyiségét és értékét valamint azt, hogy a lefoglalást szenvedő a lefoglalás ellen jelentett-e be panaszt.

A lefoglalást foganatosító szervnek, a lefoglalt dolog értékét, a lefoglalás alkalmával – szükség esetén akár szakértő bevonásával – meg kell állapítania, illetőleg, ha ez nem lehetséges, úgy erről haladéktalanul intézkednie kell. A lefoglalt dolgot az ügyben eljáró szabálysértési hatósághoz kell beszállítani, akik gondoskodnak annak őrzéséről. (Kivételesen, méltányolható esetben a hatóság, ha a dolog használatához a lefoglalást szenvedőnek különös érdeke fűződik, a dolog a lefoglalást szenvedő birtokában hagyható, természetesen a rendelkezési jog megtiltása mellett és azzal, hogy csak úgy használhatja azt, hogy annak állaga ne sérüljön.)

Megindul tehát a szabálysértési eljárás, aminek végén a hatóság – jelen esetben a rendőrség – határozatot hoz, és amennyiben megállapítja a felelősségünket úgy a korábban is írtak szerint pénzbírsággal súlyt és elkobozza a lefoglalt íjunkat.

Az Sztv. 20. § (5) bekezdése szerint az eljárás alá vont személy tulajdonában lévő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára abban az esetben, ha az elkobzásra az (1) bekezdés a) pontja alapján került sor.

Nincs helye továbbá elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt. (Sztv. 20. § (7) bekezdés)
Véleményem szerint tehát, ha egy vadászíjásszal szemben eljárás indul az íj tárolásának, szállításának, birtoklásának szabálytalan volta miatt, úgy nagy eséllyel – hacsak a két év el nem telik közben - az íj elkobzására fog sor kerülni, mert nem az általános szabály alapján kell eljárni - (1) bek. a) pont -, hanem a speciális - (2) bekezdés szerint -, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés mellett meghatározott elkobzásra irányuló kötelező rendelkezés alapján és így a méltányosság gyakorlásának sincs lehetősége.

Utolsó frissítés ( 2008. October 20. )