Irány(zék) nélküli ösvényeken

Irány(zék) nélküli ösvényeken

Eddigi pályafutásom alatt mindig olyan íjak akadtak a kezembe, melyek nem voltak felszerelve olyan segédeszközökkel, mint irányzék, stabilizátor, stb. Sokan ezeket az íjakat csak görbebotként, szárazfaként vagy butaíjként emlegetik. Mégis meglepő módon elég sokszor sikerül eltalálni a célt és nagy ritkán a dobogóra is felállni. Mindezt úgy, hogy én nem célzok! Ez részben igaz, részben nem. Nagyon sokan hangoztatják, hogy ők ösztönösen lőnek. Erről már nagyon sok emberrel elmélkedtünk és vitáztunk! Mi is valójában az ösztönös lövés és mi a célzott? Talán egyszerűnek tűnhet a kérdés, de valójában nem az. Ráadásul nincs is éles határvonal a két technika között. Az alábbiakban megpróbálkozom azzal, hogy némely kételyt eloszlassak az „ösztönös” kategóriákban alkalmazott lövési-célzási technikákról és egy-két hangzatos monológról leírjam a valóságot. Az első és legalapvetőbb kérdés:

Mit is nevezünk ösztönös technikának?

Sokan úgy gondolják, hogy ami nem távolságbecslés és méterre meghatározott célzás alapján leadott lövés, az mind ösztönös lövés. Sajnos ez tévedés. (Hallom, ahogyan mindenki felhördül!) Ha ilyen merész kijelentést merek tenni, akkor remélhetőleg van is hozzá alapom.
Számos kiváló íjásszal elemeztük ezt a dolgot és közösen egy dolgot tudtunk megállapítani. A lovas íjászat kiemelkedő alakja, Kassai Lajos által alkalmazott technika nevezhető igazán ösztönös technikának. Nincs fixpont, nincs fix húzáshossz, nincs célzás. Minden lövése más és más, de a rengeteg gyakorlás során egy nagyon biztos technikává vált, amely nagyon eredményes.
Ha azonban ez igaz, akkor mire is mondják sokan, hogy ösztönös technika. Alapvetően van fixpontja az embereknek, ugyanúgy próbálja tartani az íjat és közel ugyanolyan vesszőket is használni. Ezek szükségesek ahhoz, hogy jól és pontosan lehessen lőni. Ennek több fajtája van és némelyikben már fellelhető a célzás egy-egy felismert alap gondolata. Nézzünk néhányat sorban és elemezzük ki őket.

„Nem célzok, csak ráemelem, kihúzom az íjat és ahol jónak érzem, ott elengedem!”
Aha! Ez két dolgot jelenthet! Vagy nem akarja az illető megmondani, mivel és hogyan céloz, vagy maga sem tudja, hogy talán a vesszőheggyel céloz, csak nem tudja hogyan. Ezt csak „érzi”, ami valójában egy célzás, csak nem kigyakorolt! Ez nem jelent mást, mint az agyban rögzítve van egy kép, ami az adott távolságra való lövéshez köthető. Amikor ez megvan, akkor elenged! Ezt a módszer könnyen lehet adaptálni célzott lövéshez! Ha az ember megfejti, hogy mit használ referenciapontnak (vesszőhegy, felső bandázs alja, íj ablak teteje, stb.), akkor ahhoz van egy fix távolság. Például, ha ez mondjuk a vessző hegye, akkor ahhoz tud találni egy fix távolságot. Mint minden célzásnál itt is elengedhetetlen az azonos húzáshossz, fixpont és vessző. Sok esetben a referenciapont használhatatlan, ha rosszul választjuk meg. Nekem például a vesszőhegyes célzás azért használhatatlan, mert közel 50 méteren kell lenni a célnak, hogy a közepére helyezve oda repüljön. Tekintettel arra, hogy én nagyrészt 3D versenyen indulok, ahol a max távom 27 méter, nem sokat érek a hegypontos célzással.

„Csak a végignézek a vessző tengelyén és azt teszem rá a célra!”
Ebből már kiderül, hogy ez valójában nem ösztönös lövés, hanem célzott. Persze nem teljesen, mert két tényező (távolság és irány) közül, csak az egyikre, az irányra fókuszál az illető. Ezzel a technikával már nagyon rész eredményeket lehet elérni! Ezt a technikát nagyon sokan alkalmazzák! Itt is nagy hangsúlyt kap az azonos húzáshossz, fixpont és vessző. A vessző spine értéke határozza meg legmarkánsabban a vessző tengelyét. Minden íjnál meg lehet találni azt a pontot döntés segítségével, ahol az íjhoz megfelelő repülési irány megegyezik a vessző tengelyével. (Ez kísérletezés során megtalálható és hangolható a vessző az íjhoz. Ebből egy külön cikket lehetne írni, ami egyszer meg is lesz.) Ha a tengelyünk már rendben van, ugyanúgy lehet választani referencia pontot, amivel a távolságbecslés után már nagyon pontosan lehet lőni, amennyiben jól becsültük meg a távot.

„Én úgy csinálom, hogy…”
Ebben a részben olyan dolgokról fogok írni, amiket az évek során láttam és hallottam, de aminek valójában semmi értelme és semmi köze az egzakt dolgokhoz. Nem sorolom fel az összes elvonatkoztatott gondolatmenetet, mert még félek, hogy valaki technikájának kimaradása miatt megsértődne. Előre kérek mindenkit, hogy ezeket a technikákat ne tanácsként, hanem elrettentésül kezelje. Kéretik nem követni.
„Ha közelre lövök, csak félig húzom ki az íjat!”
Ennek semmi értelme! Először is nincs egzakt húzáshossz félúton, mert a levegőben nehéz találni fix pontot. Másodszor egy íj nem úgy működik, hogyha csak félig húzom ki, akkor csak fele olyan erős. Ez egy erősen zsákutca megoldás!
„Különböző távhoz, különböző hosszúságú vessző!”
Ezt megint kicsit fura! Először is a legtöbb szabály tiltja (IFAA,IAA,IBO,FITA,stb.). Másrészt nagyon tudom irigyelni annak az íjásznak a memóriáját, aki meg tud jegyezni legalább három féle vessző röppályát és azokat adaptálni a megfelelő távolságokra. Ennél talán sokkal egyszerűbb egy jól összeválogatott vesszőkészlet közel azonos pályát leíró vesszőinek alkalmazása célzottan a megfelelő távokra.
„Lassan húzom, és ahol jónak érzem ott elengedem!”
Nagyjából ugyanolyan értelmetlen, mint a félig történő kihúzás. Zsákutca!
„Rátartom, kihúzom és a fixpont elérésekor oldok!”
Aki így lő annak valójában oldás kényszere, célfélelme van, amit nem ismer el. Ezek az emberek nagyrészt nem érik el a fixpontjukat, másrészt nem tudnak a legtöbb esetben kétszer ugyanoda lőni.

VÉGSŐ VALLOMÁS:

Tisztelt Bíróság!

Nem állítom, hogy technikailag tökéletesen vagy szépen lövök! Nem állítom, hogy mindenkinél mindent jobban tudok! Jól begyakorolt, jól berögződött és sürgősen javítandó hibákkal rendelkezem! A megoldáshoz azonban az első lépés a hiba felismerése. A jövőben szigorú kritériumok szerint elkezdek dolgozni hibáim javításán! Megpróbálok összeszedni minden elkövethető hibát, amit ki kell küszöbölni.

A célom az írással csupán annyi volt, hogy rávilágítsak arra a tényre, hogy az „ösztönös” lövésnek nevezett technika legtöbbször célzott lövés. Kimagasló eredményeket lehet ösztönös technikával, távbecsléssel és célzással is elérni. Mindenki találja meg a maga útját, de azon menjen is végig. A cél elérése előtt feladni a legnagyobb idő és energiapazarlás.