Útkeresés

Úgy gondoltam közzé teszek pár gondolatot azon kérdésekről, gyakorlati tapasztalatokról melyek ismerete nekem sokat segített volna a kezdeteknél, és melyek birtokában talán három év íjászattal való ismerkedés után már előrébb járhatnék mint most. ( Az összefoglalóm merőben szubjektív, de talán segítséget nyújt néhány fontos döntés meghozatalában.)


Íme a leglényegesebb kérdések:


1. Kezdő íjász melyik szakágat válassza magának?

Saját példámról tudom, ennek eldöntése nem könnyű feladat. Tekintve hogy az emberek többségének az anyagi lehetőségei korlátozottak, egyáltalán nem mindegy, az útkeresés alatt mennyi anyagi forrást pazarol el.


Talán az első benyomás, ami merőben a legfontosabb is, az az első élmény, az első találkozás az íjászattal, amikor is befészkeli magát a kisördög az agyba, hogy ez engem érdekel! Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember rohan az íjászboltba. Csak azt, hogy ha lát egy cikket az újságban nem lapoz tovább, míg el nem olvassa, netán lehúzódik az út szélén, ha látja, hogy egy kijelölt területen íjászok készülődnek, gyakorolnak. Ez egy meghatározó élmény, mert mikor a vásárlásig jut az ember itt okozhatja magának a legnagyobb csalódást. Személy szerint, engem gyerekkoromban az olimpiai íj fogott meg. Tudományos fantasztikus érzés kerített hatalmába, mindenféle dolgok álltak ki az íjból, fura kilengő mozdulatokat tettek az íjászok oldáskor, és 80 méter távolságba tudtak célba lőni.

 

Mégis mikor sok tíz év után a boltba kerültem, nem mertem megvenni, amire vágytam. „Ki tudja nem csak egy múló szeszély” ne költsük a pénzt fölöslegesen. Egy Samick Polarisba botlottam.
http://www.keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage-ask.tpl&product_id=100&category_id=16&option=com_virtuemart&Itemid=64


Véleményem szerint ez egy nagyon jó kezdő íj, rendkívül sokféleképpen használható. Vadászreflexként, olimpiaiként, irányzékkal, anélkül, és még biztos lehetne folytatni a felsorolást, de én nem ismerem pontosan a szakágakat, és nem is ez az összefoglalóm fő célja. Pontos, jól kezelhető. Egyetlen baja, hogy ha ugrani szeretne az ember egy lépcsőt, szinte minden kidobhat, amit eddig vásárolt. Ami elég fájdalmasan érinti az embert. Az én esetemben az történt, hogy kattintót szerettem volna rá felszerelni, aminek a polarison nincs hely. (Persze biztosan lehet rá barkácsolni, de az a tapasztalatom a barkácsolással, hogy kétszer annyiért, feleannyiit sem tud a végén, mint ami a cél volt.)


A következő csapdába megint a pénz miatt estem bele. Egy KAP Winstar II íjat választottam, mert kategóriájában szinte a legolcsóbbnak bizonyult. Még ma is küzdenék vele, ha fel nem adom. Elmondhatom, hogy a végére már meggyűlöltem az olimpiai kategóriát, aminek több oka is volt. Egyszer a rossz választás, másszor, hogy nagyon nehezen lehet igazi, használható segítséget találni tekintve hogy a szakboltok nem elég felkészültek, magyar szakirodalom iszonyú silány, na meg férfiak vagyunk (legtöbben ebben a sportban). És a férfi nem ejt ki olyat a száján, hogy” nem tudom.” Majd ő megmagyarázza.


Sok tízezer forintom bánja a jóhiszemű segíteni akarást. Egy nagyon jó példát szeretnék ezzel kapcsolatban megosztani a kedves olvasóimmal. A kérdés az volt részemről, hogy hogyan szedjük ki a nyílvesszőből az inzertet, ha szükség van egy ilyen beavatkozásra? Kórusban érkezett a válasz, hogy melegíteni kell a hegyet. Barnára égett a terepszínű vesszőm, satuba fogtam, tekertem jobbra-balra, végül megadta magát és kijött. De éreztem ez nem az igazi. (Előzményként hozzá tartozik, hogy a szakboltban is megérdeklődtem, mivel ragasztják a hegyet. Mire ők azt a választ adták, hogy pillanat ragasztóval.) Mellesleg a szakkönyvben is láttam ilyen mondatot, hogy melegítéssel kell kiszedni az inzertet. De a szakirodalom által adott instrukciók sorából kimaradt, és az én tudomásomra is csak hónapok múltán jutott el, hogy a melegítéses eljárás működik, de kizárólag akkor, ha speciális hegyragasztót használunk. Szinte azonnal kicsusszan. Tipikus. Ezt hívják szájhagyománynak (csak a lényeg marad ki). Végül is a végső következtetés valóbban az, hogy melegíteni kell! A Winstar-ra visszatérve, sajnos nem kompatibilis egyik része sem a Polarissal. Ha kezdetnek választom, később cserélhettem volna karokat, vagy középrészt, külön-külön, de a Polaris erre képtelen, így került a falra. A winstar-ral való küzdelmemről, megkímélem az olvasókat, volt benne saját butaság, rossz alkatrész, hiányos tudás, szóval mindenféle.

 

2. Egy szót a szakirodalomról, és az iskoláról
A magyar szakirodalom 90%-a azért rossz, mert abból indul ki, hogy az íjász jó! Tökéletesen lő, és így kifelejti, az embert mint hibalehetőséget. Számtalan órát töltöttem beállításokkal, mert a könyv azt írta, ha balra hord, ha jobbra hord… Következő nap mégis mást művelt velem az íj, mint tegnap. Hisz bennem volt a hiba, nem pedig az íjban. De ezt a lehetőséget rendszerint kihagyják a magyar könyvekből. Nem mondom, hogy minden szakirodalmat olvastam, de amit igen, abból elszomorító, hogy a Hack Antal féle 1991-ben született könyv a legpontosabb, és tényeken alapuló könyv. (Persze nem kapható, de hála az internetnek hozzáférhető.) Azóta sajnos nem jelent meg olyan könyv, ami hasonlóan összetett átfogó képet ad az olvasók számára.


A következő fontos eldöntendő kérdésen mi magunk is sokat vitázunk az íjásztársakkal. Nevezetesen arról, hogy mennyire kötött ez a sport. Melyik a helyes irány, iskola. Ha valaki eredményes, de rengeteg hibát vét az írott technikákhoz képest, vagy, ha erőlteti a pontos technikákat, de nem jön az eredmény. Részemről hajlok afelé, hogy erőltetni kell a kitaposott utat, mert eljön egy pillanat a rossz technikával rendelkező íjásznál, amikor nem képes jobb eredményre, a hibái miatt, és akkor viszont vért kell izzadnia, míg leszokik a berögzült hibákról.

 

3. Most nézzük részletesebben a lehetőségeket az íjak terén. (Természetesen a teljesség igénye nélkül, hisz csupán azokról tudok írni, amiket kipróbáltam, és ameddig jutottam velük.)

 

3.1. Tradicionális íjjak
Amiknek persze közük nincs a tradíciókhoz. Mind műanyag, műgyanta, laminált, stb. De az alakja hasonlít. Minden tiszteletem azoknak, akik ilyennel lőnek. Nehéz kenyér. Ahogy én látom, sok gyakorlás alatt kialakul egy viszonyrendszer az íjász és íj között, amiből érezni lehet a röppályát. Ez hosszú idő alatt alakul ki és íjásznak kell lenni a talpán az embernek, hogy eredményt tudjon felmutatni. Itt arra gondolok, hogy úgy tudom, egy valószínűség számítás szerint, ha egy céltábla felé dobálunk célzás nélkül 100 nyílvesszőt, megközelítőleg 30% eltalálja a tábla közép részét. Nos, egy közepes íjász 50%-kal teljesít tradicionális ágban. Ez nem valami kecsegtető. Írom ezt azért, mert a mai világ a teljesítményről szól, és hamar kedvét szegheti egy kezdőnek, hogy annak kell örülnie, hogy nem a fűben keresi a vesszőt. Szerintem sokan adták már fel emiatt az íjászatot, pedig csak szakágat kellett volna váltani. Szó se róla, ha valakinek tehetsége van hozzá, akkor szép eredményeket tud elérni. Ehhez állhatatosság, türelem, és elszántság kell. Valljuk be, ez nem mindenkiben van meg. E mellett ott van még a hagyományőrzés, amihez nem konyítok így bele sem megyek.

 

Ebbe is belekóstoltam, egy hét elég volt arra, hogy kiderüljön ezt nem nekem találták ki. Egy Pusztai széllel próbálkoztam.
http://keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage-ask.tpl&product_id=500&category_id=17&option=com_virtuemart&Itemid=64


Ami nem egy olcsóság, és biztosan jó is. De nem volt türelmem elsajátítani a technikát, mivel egy hét után alig láttam változást az eredményességet tekintve. Ezen kívül nehezen viseltem, hogy egyszerűen nem lehetett elkülöníteni, megállapítani mi volt a hiba. Így javítani sem volt könnyű. Szóval nekem szenvedés volt.

 

3.2. Vadászreflex
A Vadászreflex ugyan az, mint a tradicionális. Az eszköz valamivel modernebb. Igaz, vadász irányzékot föltéve már könnyebb elérni kisebb eredményeket, de korántsem könnyű ág.


Viszont mindkettő olcsó! Már a többihez képest. Húsz, harmincezerből új íjat vehetünk, és egy garnitúra vessző is kijön körülbelül egy húszasból.

 

3.3. Csigás íjjak
Véleményem szerint ezt az íj fajtát arra találták ki, hogy az ember vadászni járjon. Egy kitűnő eszköz. Kevés gyakorlással, jó alapokkal 70% simán elérhető erőlködés nélkül, és folyamatos sikerélményt jelent. A mai fiataloknak ez fontos lehet. Ők hamar föladják bármiről is legyen szó. Én is elcsábultam a sorozatos kudarcok miatt. Itt viszont egy másik veszély fenyeget, és persze én is beleestem. Ez pedig, az, hogy mivel a technológián nagyban múlik az eredményesség, így az ember azon veszi észre magát, hogy nincs olyan hét, hogy az íja ugyan olyan lenne. Nem tudja belőni megszokni, kitapasztalni, mert mindig újít valamit. Már ha bele esik ebbe a csapdába. Ha nem, jó technikával, vadász irányzékkal, 85%-ot simán el lehet érni. És ehhez nem kell tehetségesnek lenni. Ha valaki szereti az eredményeket, és van, rá százhúszezer forintja az örök barátja lehet az íjászatnak, és nem kell attól félnie, hogy ki jön a gyakorlatból. Hét végi programnak, vagy lazítani kitűnő mulatság.
http://www.keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage-ask.tpl&product_id=134&category_id=15&option=com_virtuemart&Itemid=64


Amit meg kell jegyeznem erről a csoportról, hogy szinte mindegy mit választunk. Sőt talán még ártunk is vele, ha túl drága eszközt nézünk ki. Én először egy PSE Stinger-t választottam. Ami egy nagyon hálás kis szerkezet.
http://www.keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage-ask.tpl&product_id=130&category_id=15&option=com_virtuemart&Itemid=64


Sok állítási lehetőséggel, változtatható húzáshosszal. Elég gyors, és nem igényel különleges szerelvényeket pl.: íjprés. (van egy bowtech specialist íjam aminél, ha húzáshosszt akarok állítani, présbe kell tenni), továbbá pontos, és erős. Egyetlen oka, amiért polcra került, hogy számomra nehéz. Elég gyenge vagyok, és a tartó karom, hamar elfáradt 80-100 lövés után nem tudtam célra tartani. Bemozdul.


Ha többet szeretnénk elérni egy másik árbesorolást kell kérnünk. Négy- ötszázezer forint alatt nem találunk olyan felszerelést, amivel a 90-100 %-ot el tudnánk érni. Persze ehhez hozzá kell tennem, ha nem vagyunk nagy tehetségek! Láttam már egy meghajlított bottal is szép eredményt elérni versenyzőt, de egy átlagos íjásznak a zsebébe kell nyúlnia, hogy átlépje ezt a határt.


Ugyan ez a helyzet a sebesség, és font erő kérdésében is. De vegyük ide az összes íj fajtát, ha már az erő és a gyorsaság szóba kerül. Az egészséges összhangot megtalálni vérmérséklet kérdése. A fiuk azt akarják minél több, és gyorsabb legyen! Igazából ez nem feltétlenül hanyagolható rész, de kompenzálható.


Nézzük először a reflexeket. Itt véleményem szerint nagyon fontos a megfelelő erő kiválasztása. Mivel a célzás fázisában kell a legnagyobb erőt kifejteni. Korántsem mindegy, hogy hányszor tudjuk erőlködés nélkül kihúzni az íjat. Persze szebben repül az erősebb, és ha megkérdik milyen erős, az elismerő bólogatások negyven font fölött járnak. De mit érünk vele, ha a nyolcadik lövés után nem tudunk koncentrálni, mert elfáradtunk. Szerintem, ha valaki célba, vagy 3D állatra lő, harmincöt font fölé menni fölösleges. Itt úgy is meg kell tanulni a technikát, nincs mese.


Csigásnál kicsit más a helyzet, mondhatni fordított. Ha jó a technika mindegy a fonterő. De ha hiányosságok akadnak, lehet az erővel kompenzálni. Ezt úgy kell érteni, hogy egy erős íj röppályája alacsony, kicsi a nyílvessző esése. Így ha rossz lövők vagyunk, nem hibázhatunk nagyot. Biztosan eltaláljuk a célt és eredmény születik. 3D versenyeknél jól kompenzálható, ha nem tudjuk megbecsülni a célt. 5-6 méter tévedésnél is nyolcas, tízes találatot érhetünk el könnyedén.


Olimpiai reflex ezt külön kell venni ennél az íjnál, és akkor ezt vegyük is át, mert kimaradt az eddigi felsorolásból: A legösszetettebb a helyzet. A jó eredményekhez sok gyakorlás kell, és nagyon ott kell lenni fejben. Külön mentális edzés van erre a szakágra. 90% fölött kell teljesíteni ahhoz, hogy egyáltalán számba vegyenek. És ezzel az íj típussal nem egyszerű elérni ezt az eredményt. Van rajta irányzék, így mondhatnánk olyan, mint csigással lőni. De itt negyven font általában a legerősebb íj, kézzel kell oldani, és hetven, kilencven méterre kell lőni ahol a szél is sok gondot okozhat . A lövés technikája sokkal összetettebb, de ha tökéletes a végrehajtás, akkor 100% lehet a találati arány. Itt tényleg fontos, hogy tudjuk, mit akarunk. Az én esetemben harminchat fontos karokkal kezdtem, és 20%-kal magasabb találati arányt értem el azzal, hogy harminc fontra csökkentettem az íj erőségét. A célzás kényelmesebb lett, és az összhangom is sokat javult. Ezt az íj fajtát ínyenceknek javaslom. Sok örömet és bánatot is tud okozni. Itt viszont muszáj zsebbe nyúlni. Ez nem hobbi szint. kétszázezer alatt számomra úgy tűnik szenvedés minden perc. Már ha nincs hat hatólagos segítség a közelben, aki hajlandó megóvni bennünket az őrületbe eséstől.


Összegezve: Számot kell vetnünk azzal, mit is szeretnénk elérni az íjászattal, és milyen komolyan akarjuk venni. Mi felé húz a szívünk, és persze mit bír a pénztárcánk. Ezek nem egyszerűen megválaszolható kérdések, de ha elhanyagoljuk őket, lehet, hogy idő előtt feladjuk és kimaradunk egy szép sportból.


ui.: Egy két szót még röviden ejtenék a csákányokról (Számszer íj) Ez egy puska ami nyilat lő ki. Ha valaki a puskákért van oda, de nincs lehetősége vásárolni, kitűnő helyettesítő. Persze vannak korlátai, de aki a mesterlövészekért van oda, nem fog csalódni. De itt is a pénz a legnagyobb ellenség. pár tízezer forintból lehet venni „valamit”
http://keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage_images.tpl&product_id=396&category_id=63&option=com_virtuemart&Itemid=64

 

De ha elvárásaink vannak, ne essünk a spórolás csapdájába. Egy ilyen eszközre nem lehet pontos irányzékot fölszerelni, nehezen lehet felhúzni, és hamar elveszíti a sebességét a vessző.


Valahol itt kezdődik a számszer íjászathoz való eszköz:
http://keletiturul.hu/index.php?page=shop.product_details&flypage=flypage_images.tpl&product_id=394&category_id=63&option=com_virtuemart&Itemid=64

 

Szabó István



« Előző: Íj irányzékok és működésük visszalépés az előző oldalra Következő: Tiszavasvári 3D »
Képgaléria
 
Facebook

 

18 méteres Íjászpálya

Megnyílt a Keleti Turul Íjászaküzletben a 18 méteres íjászpálya

XVII. Napkor 3D eredmények

XVII. Napkor 3D eredmények

XVI. Napkor eredmények

XVI. Napkor eredmények




Keleti Turul Íjász Egyesület
4400 Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 175.

Kapcsolattartó: Csomós János, Tel.: +36 20/333 6418

Vadászíjászat - Pályaíjászat - 3D íjászat