Vadászíjász bemutató a VII. Nemzetközi vadétel főző versenyen

Mikor kezdődött mindez? Mikor döntöttem úgy hogy, a vadászíjászat lesz a legmeghatározóbb az életemben?

Szinte már magam sem tudom, de mikor kezembe került a Vadászíjászat kézikönyve című könyv, azt hiszem, hogy akkor határoztam el, hogy ha íjjal lehet kicsiny hazánkban vadászni, akkor biz én leteszem a vadászvizsgát. Több hónapi felkészülés után a vizsgán találkoztam egy vadásszal, aki borostás szakálla és kora, valamint szakmai tapasztalata miatt rokonszenves ember lett számomra. Több együtt töltött ebéd és a közös vizsga alatt, lassan de biztosan barátság kezdett kialakulni közöttünk, melyet egy vadászatra való meghívással csak még jobban elmélyítettünk.

Majd teltek az évek és egyre jobban megismertem vadászbarátomat, feleségét és népes családját is. Azóta ahol tudunk, szívesen segítünk egymásnak. Így történt, hogy egy nyár eleji napon - túl több közös íjászbemutatón - Attila barátom jelezte, hogy a Zemplén szívében Sátoraljaújhelyen rövidesen megtartják a VII. Nemzetközi Vadételfőző versenyt. Ezen a rendezvényen mindenképpen szerepet kapnak a hagyományos vadászati módok, a solymászat és a vadászíjászat is.

Nem sokat gondolkodtam, hanem igyekeztem úgy szervezni, hogy azon a szombati napon szabaddá tudjam tenni magam. Szegény Suzukim igencsak  dugig meg volt pakolva, mikor Lajos barátommal a hegyek felé vettük az irányt. Igyekeztünk, mert tudtuk, hogy mire megjövünk, a Baló család már a programot tervezve fog minket várni. Természetesen nem hazudtolták meg magukat, hiszen a helyszínen már polifomokkal körülrakott kicsiny bográcsban javában főtt a vaddisznó raguleves, amivel barátaim beneveztek a versenyre. Megérkezésünk után rövid beszélgetésbe kezdtünk és már pakoltuk is ki a rengeteg kelléket, amit a bemutatóra hoztunk.

Balóék a helyszínt gondosan leszalagozva előkészítették a lőpályát, ahol 3D muflon, őz és disznó vadászatára volt lehetőség. Egyenes nyárfák alatt, ahol vígan és könnyedén mászhattunk fel a lesekkel, egész takaros kis tábort tudtunk felállítani. A kinti sátorban már a terített asztal várt minket. Bár azon a napon az égiek egyfolytában riogattak, hiszen felhők sorakoztak az égen, mégis meglepően nagy tömeg vett részt a rendezvényen. Sok vadásztársaság képviseltette magát előnevezéssel mind a pálinka versenyen, mind a vadételek főző versenyén. Remélem, nem kell mondanom, hogy vajon melyik zsűriben szerettem volna részt venni?

Már a bemutatónk előtt nagy népszerűségnek örvendett a standunk, ahol a vadászíjászat kellékeit, íjakat, veszőket és vadászhegyek tucatjait tudtuk bemutatni az érdeklődőknek kötetlen beszélgetés formájában. A szervezők munkáját dicséri, hogy arra is odafigyeltek, hogy azok az előadók, akik nem tudnak a színpadon szerepelni - mint mi is - megfelelő kihangosítást kapjanak. Külön öröm volt látni, hogy a vadászíjász bemutató alatt nem volt más program, ami megoszthatta volna a jelenlévők figyelmét. Így az előadást legalább ezer ember hallgatta végig még akkor is, ha kezdetben nem voltak kíváncsiak a vadászíjászokra. A kihangosításnak és az érdekes bemutatónak köszönhetően mégis sok vadász és családtagjaik halhattak és nézhettek meg minket.

A bemutatónk alatt az érdeklődők bepillantást nyertek a vadászíjászat kellékeibe, az íjak működését vehették szemügyre és a vállalkozó kedvűek ismerkedhettek a reflex íjakkal.

Jelentkezőben nem volt hiány, nemtől és kortól függetlenül szinte mindenki kipróbálhatta a tradicionális és vadászreflex íjakat.

Továbbá kellő információval láttuk el a néző és hallgató közönséget a Magyar Vadászíjász Egyesület megalakulásáról, céljairól, terveiről, tevékenységéréről.

A bemutatón először nézhették meg kéttablós fotóalbumba sűrítve az egyesületünk tagjai álltál elejtett vadfajokról a képeket. A tablók igen nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen hiába vadászhatunk a 90 évektől íjjal Magyarországon, az emberek még mindig nem ismerik. Nehezen hiszik el, hogy az íj vadászatra alkalmas eszköz. A több mint 150 db fénykép kellő meggyőző erővel bírt mindenki számára, hogy a vadászíjászat milyen nagy népszerűségnek örvend hazánkban.Jó volt látni, hogy idősebb vadászkollégák is érdeklődtek az íjászat iránt illetve, hogy a gúnyhatáron túlról Szlovákiából is sok magyar vadászember jött át hazánkba, akikre szintén nagy hatást gyakorolt a vadászíjász bemutatónk.

Többen is jelezték, hogy amennyiben mód van rá, szeretnék letenni a kiegészítő vizsgát és íjjal szeretnének vadászni. Természetesen barátaim és jómagam igyekeztünk minden információval ellátni mindenkit, aki a vadászíjászat felé érdeklődve közelített.

A több mint egyórás bemutatón igyekeztünk legjobb tudásunk szerint lövésekkel imitálni a vadászatot. A meggyőző bólogatás mellett igen sok ember arcára meglepetést csalt, hogy egy modern csigás íjjal milyen pontosan lehet vadászias távon belül lőni és találni.

A jelenlévők között mindenki elismerte, hogy az íjnak, mint a vadászati eszköznek igen is helye van a magyar vadász kultúrában. Reméljük, hogy bemutatónk a zempléni vadásztársaságokat is meggyőzte, a vadászíjászok felkészültségéről.

A bemutatkozásunk után a helyi televízió (Zemplén TV) riporterei még egy interjú erejéig megkeresték csapatunkat. Az interjú segítségével a vadászíjászatot és annak érdekességeit, nehézségeit, szépségeit a Tv nézőkkel is volt alkalmunk megismertetni. Betekintést nyerhettek az otthon maradtak is, hogy miért vadászunk íjjal, milyen a helyzete a vadászíjászatnak hazánkban és ez által megismerhették a Magyar Vadászíjász Egyesületet is. A bematatónk végén végre megfáradtan asztalhoz ülhettünk ahol a Baló család gőzölgő ragulevesét kanalazhattuk a cipó tányérunkból és csillapíthattuk farkaséhségünket.           

Itt szeretném megköszönni Baló Jutkának, Baló Attilának és Dr. Hajdu Lajos barátaimnak, hogy a bemutató ideje alatt valamint előtte és utána is segítségemre voltak.

Köszönöm!

Remélhetőleg bemutatóinknak, és a Magyar Vadászíjász Egyesület munkásságának köszönhetően hamarosan az egész országban előszeretettel fogják fogadni a vadászíjászok egyre nagyobb táborát.

Vadászíjász üdvözlettel:Lukács Tamás